Születés - szülés misztériuma M&D&ZS módra

Csak ne egyedül

Terhes hetek az utolsók, még úgy is, hogy fogalmam nem volt, mikor indul el Manga. Valamit talán érezhettem, nem tudatosan, az biztos, hisz nagyon rosszul viseltem az egyedüllétet. Anyu jött át pár nap, hogy enyhítsen, pontosabban megelőzze, hogy magamban motyogó befordult nagy hasú totyogó ne legyek:-) Aztán a sors is intézkedett, Zs beteg lett – influ oltás ide vagy oda… - így itthon marad velem. Még nem örültem betegségnek, most először és őszintén szólva mindössze minimálisan volt emiatt lelkiismeret furdalásom… jó volt a párommal itthon, nyugalmat, biztonságot adott. 
Manga február 26 - március 3 közöttre volt predesztinálva, jómagam a március 1-re hajaztam, mert anyu születésnapja is ez – azért ez elég komoly ajesz lett volna:-)

Már csak 7 nap –hahahaha:-)))) bejegyzés február 22-én

Nevetek magamon, ugyanis aznap, mikor az a bejegyzés készült, 22:40 perckor elpukkant a buborék, egy görcs suhant át és elindult a magzatvíz. Így visszanézve, nemhogy 7 nap, hanem talán 12 óra választott el  Manga megszületéséig:-)

A magzatvíz nem ömlött, szivárgott, de azt folyamatosan. Már éppen aludtam majdnem, Zs még olvasott. Kértem nézze meg, hogy lássuk amit érzekJ Igazolta a víz jött.
Nem kis izgalom vette át a testem felett az irányítást, Zs irányt vett a fürdőszoba felé, én pedig ellenőriztem a már  napja összepakolt cuccokat. Hálóing, (2 db:-) az egyik amiben anyu várta Dorcit, pettyes féle, nem trendi de a feeling, hogy most én is abban várhatom a babámat, az tetszett. Aztán volt még egy csomó minden a zsákban, most nem is részletezem – hacsak nem kéred kedves olvasó:-) mert akkor ezer örömmel. Szóval hívtuk a családot, a szülésznőt (aki éppen ügyeletes volt) és taxit rendeltünk. Elég fapofa volt a fuvaros, mondtuk neki gyermeki izgalommal, hogy szülni megyünk, háááát ő semmit nem reagált. Vagy sok gyereke lehet, vagy egy sem, ezt gondolom én most:-)

Kórházban

Fogadott minket Éva (a szülésznő), meg a többiek, kb. 3-4-en ügyeletesek. Elvittek egy öltözőbe, és az összes cuccunkat oda kellett betenni, hálóingre kellett átöltöznöm - még bugyi sem. Aztán bekísértek a szülőszobára, abba, amelyikből a műtő nyílik.  Én nagyon nagyon izgultam, Zs szintén. Ölelkeztünk, morzsolgattuk egymás kezét,
 mi lesz? - láttam tükröződni szemében riadt tekintetem…
Aztán lefoglalták figyelmem, jött egy kis adminisztráció, és az ügyeletes orvos megvizsgált. Megállapította, hogy nem fordult be még mindig a Babszi, ezért 1000%-á vált a császármetszés ténye. Vissza a szülőszobára, felfekvés ágyra, infúzió bekötése, tikk-takk az óra mutatója február 23-án egy órára kúszott..

Folytatás következik ahogy lesz energiám, időm, van bőven amiről írni szeretnék:-)