Születés - szülés misztériuma M&D&ZS módra 2. felvonás

Folytatás:
Anyuék is befutottak, már nem emlékszem hány órakor, és bejöhettek a szülőszobába váltva egymást. Amikor a szülész doktor is megérkezett otthonából (gondolom édesdeden aludt, mikor jelezték neki, hogy szülés lesz, akkor aztán felpörögtek az események, az idő dimenziót váltott és lelépett.

Születés/szülés/császármetszéssel

Összejött a műtőscsapat, csak úgy harsogott a hajnali hangulat, egy hangos ásítást el is nyomott az altató orvos segédje (mire az alatóorvos korholóan rápillantott) – engem igazság szerint mosolygásra késztetett az ásítás őszinte hangja:-)  Kétszer szúrt meg a gerincemnél az  aneszteziológus, nagyon kellemetlen érzés volt, sőt fájt és zsibogott egyszerre, idegen folyadék került a testembe és ezt bizony nem hagyta szó nélkül a szervezetem. Aztán lefektettek és vártuk a hatást. Én itt kezdtem el feltűnően izgulni, hangot is adtam ennek, megkérdeztem, hogy mi a jobb, figyelni, hogy mit érzek, vagy terelni a gondolataimat. Az utóbbi nyert, ebben az aneszteziológus segített is, mert odaült a fejemhez és beszéltetett. De mindezek előtt természetesen ellenőrizte, hogy mit érzek – hideget fújkált a testrészeimhez és kérdezte csak érzem a fújást vagy a hideg is megjelenik. Aztán mikor hatott a szer, elindította a szülészorvost Manga kiemelésének útján.
Minél inkább nem láttam szemeimmel a műtétet, annál inkább igyekeztek lelki szemeim „dolgozni”, hiába mondogattam, hogy állj, azért csak-csak összefogtak a félelem fantáziámmal és kéz a kézben sejtették fránya képeiket. Tényleg csak az segített, hogy az altatóorvos beszélt és beszéltetett, kicsit közvetítette is, hogy hogyan állnak az események.
Manga születése amúgy hopp történt, tehát elkezdték a műtétet, és rövid időn belül kiemelték.

Kislányom! Ezeket a sorokat neked címzem az első másodperceinkről:

Egy szemvillanás alatt kiemeltek és feltartott az orvos, én lophattam egy pillanatot, miközben mély hangon felsírtál. Ekkor tudatosult, hogy rendben vagy, megvagy. Iszonyú milyen gyorsan pergett minden, az orvos továbbadott a szülésznőnek, aki a hátam mögötti csaphoz vitt, ahová én nem láttam. Ahogy vitt elhaladt mellettem és annyit kaptam el, hogy iciri-piciri vagy, és gyűrött, kissé lilás a talpacskád:-) Leöblíthettek, és bebugyoláltak, és amiért örökké hálás leszek, odahoztak az arcomhoz, rád nézhettem, volt egy másodpercem gyönyörködni benned, őszintén mondom, hogy igazán szép voltál, nyugodt, kisimult pofid volt. Megszagolhattalak (ez úgy jött ösztönösen), és életem első pusziját lehelhettem arcodra. Szeretlek!Apukád meg egyenesen rajong érted az első pillanatól fogva :-)

Sajnos rám még várt a műtét oroszlánrésze, Mangát elvitték, én pedig kínlódtam még fél órán át, amint fenn már írtam. Aztán végre a végéhez közeledtünk, oldódott is a műtőben a hangulat, az orvos is beszállt a beszélgetésbe, arról „értekeztünk”, hogy kit hogyan csúfoltak. Jeleztem, a gyerekeknek, de a felnőtteknek sem kell különösebb ok, hogy gúnyolódjanak, ha nem a neveddel teszik, akkor az alakoddal, ha nem azzal, akkor a beszédeddel, stb. szóval tök mind1, a gyereket kell felvértezni, megerősíteni ez a helyes megoldás.
Készen lettem és átemeltek a gurulós ágyra és kitoltak, ahol már Zs várt és ölelt boldogan. Én erre a 1,5-2 órára alig emlékszem olyan kába voltam, még jó, hogy Zs fotózott, így később sikerült visszahozni halványan az emlékeket. Együtt lehettünk 3-an, a hasamon és a cicimen Mangával. Volt, hogy 4-en voltunk együtt, apukámmal vagy anyuval, aki fotózott is:-) Én félig lebénultan, kábán és még így volt ez 6 órán át.
Folytatás következik még...