Manga hol édes-kedves a Budával, hol pedig odakap. Van, hogy bújik hozzá, de közben úgy odanyomja a fejét a Budáéhoz, hogy a frász tör ki...Azért a dackorszak zajlik, egy nap sokszor elhangzik a "nem" vagy a "nem akarom", provokál, vagy csak a figyelmemet vívja ki.
Már nagyon szépen beszél, teljes mondatokat fogalmaz meg. Nagyon kell figyelnünk mostantól, hogy mit mondunk, mert azonnal megtanulja. Így történhetett meg, hogy a kocsiban ülve, hazafelé a mamóéktól, rámutat a cipőjére és azt mondja: "szaros" :-)))
Az előzménye a dolognak, hogy levettük a pelust a kertben, és persze kakilt (igaz először Szotyi kutyára akarta fogni), még a ruhája és a háta közepe is olyan lett. Persze, hogy mondtam, hogy nyakig szaros...jól megjegyezte...
Még múlt héten történt, szintén a papóéknál voltunk, és mikor hazaértünk Manga nagyon mélyen aludt. Arra sem ébredt fel, hogy leállítottuk a motort, és sustorgok a fülébe, hogy keljen fel, miközben simizem. Támadt egy nagy ötletem, gondoltam, halkan mondom, hogy csoki, és megnézem mi lesz. Erre persze felébredt, és az volt az első szava: "Kérek csokit" -szét röhögtük magunkat Zs-vel. Csoki 4ever :-)
Leadtam a bölcsibe a jelentkezési lapot, 4 helyet jelöltem meg, ebből 3 bölcsit látogattam meg. Nem kecsegtettek semmi jóval, esélytelen vagyunk...
A módszertani bölcsiben olyan volt a nyílt nap, mint egy gyereknap. Énekes volt, sok játék kitelepítve, animátorokkal a gondozók mellett, arcfestés...Tök buli volt, Manga külön életet élt, párszor azt sem tudtam hova lett, úgy járt-kelt önállóan.
Buda szépen kerekedik, elhagyta a 4 kilót. Most úgy álltunk be, hogy 6X eszik, abból kb. 3 anyatej, 3 tápi. A szoptatással naponta azért próbálkozok, ahogy az idő/türelme/türelmem/Manga türelme engedi.
Pár hete kezdte, hogy éjjel csak 1-2X kel fel, de mostanában gyakorlatilag hajnal4-ig egyben alszik este fél 9-től. Mára virradóra pölö negyed hatig aludt! Istenem, remélem kitolódik legalább 6-ig hamarosan, mekkora királyság már! :-)
Buda hatalmasakat mosolyog, annyira cuki. Párszor már a hangját is próbálgatta, a gőgicsélés első "lépései". Egyre nyitottabb a világra, néha az az érzésem, hogy mindent látni akar, nem elég neki háton vagy hason feküdni. Mangára is nagyon figyel.
Manga Nap-ló vagy Diary (Diaír:) - élmények az új élet kapcsán
2013. április 21., vasárnap
2013. április 7., vasárnap
írnom kéne de nem megy
Nem érem utol magam...
Mamót a szíve miatt kórházba szállították. Katéter, értisztítás, fémháló. Most már rehabon van, két hét, de még 6 hétig semmi "izgalmas" mozgást nem végezhet. Nagyon aggódtunk, és azért lássuk be, tudta hol a határa, még egy hete lett volna...így viszont velünk marad remélem jó sokáig!
Nem akarom elkiabálni, de Buda tök jókat alszik éjszaka, egyszer kel csak fel általában, és néha kajcsi után azonnal visszaalszik. Néha viszont -1-1,5 órás fennlét, de még ez is belefér. Abbahagytuk az Infacolt, mondván, hogy nem olyan hatékony, és most, hogy egy hónapos áttérhetünk a Mangánál leginkább bevált gripe water-re (Mótiéktól kértünk Angliából, hoztak is két üvegcsét). De sz*** sem ér Budánál, visszatérünk az Infacolra, mert jópár napja tök sokat kínlódik a széllel...Mégiscsak hatott az Infacol? Majd megírom:-)
Amúgy ma olyan volt, mintha beszélni szeretne, Mangával szórakoztattuk épp, és tök úgy tűnt nekem, mintha be akarna szállni és ő is hangot akart képezni, csak egyenlőre szájkinyitás és levegőkifújás jött létre. Szerintem ebből lesz majd az aáo.
Manga nagyon nagyon cuki, mondatokban beszél, választékos a szókincse ;-)
Féltékeny egyértelműen Budára, néha odakap, néha meg követeli, hogy az ölébe tegyem; ma pölö vacsinál azt mondta, hogy az Ő Budája :-)
Kérem a Budámat!- így mondta:-)
Műnyafnyaf az van, kikéri a figyelmet még jobban, mint eddig valaha.
Viszont annyira talpraesett, hogy nekem az állam esett (hihi) le. Lementünk a közértbe, elmondtam, hogy ecetet és citromot kell vennünk. Megfogott egy kosarat, odament egy eladóhoz és megkérdezte, hogy hol van az ecet? :-) az eladó persze azonnal odavezetett minket, közben a citromot is megtaláltuk. Pikk-pakk ment a vásárlás. Lesz ez még így se tudom (félórás sikítás csokiért-ilyenre is fel vagyok készülve), de most így volt:-)
Mamót a szíve miatt kórházba szállították. Katéter, értisztítás, fémháló. Most már rehabon van, két hét, de még 6 hétig semmi "izgalmas" mozgást nem végezhet. Nagyon aggódtunk, és azért lássuk be, tudta hol a határa, még egy hete lett volna...így viszont velünk marad remélem jó sokáig!
Nem akarom elkiabálni, de Buda tök jókat alszik éjszaka, egyszer kel csak fel általában, és néha kajcsi után azonnal visszaalszik. Néha viszont -1-1,5 órás fennlét, de még ez is belefér. Abbahagytuk az Infacolt, mondván, hogy nem olyan hatékony, és most, hogy egy hónapos áttérhetünk a Mangánál leginkább bevált gripe water-re (Mótiéktól kértünk Angliából, hoztak is két üvegcsét). De sz*** sem ér Budánál, visszatérünk az Infacolra, mert jópár napja tök sokat kínlódik a széllel...Mégiscsak hatott az Infacol? Majd megírom:-)
Amúgy ma olyan volt, mintha beszélni szeretne, Mangával szórakoztattuk épp, és tök úgy tűnt nekem, mintha be akarna szállni és ő is hangot akart képezni, csak egyenlőre szájkinyitás és levegőkifújás jött létre. Szerintem ebből lesz majd az aáo.
Manga nagyon nagyon cuki, mondatokban beszél, választékos a szókincse ;-)
Féltékeny egyértelműen Budára, néha odakap, néha meg követeli, hogy az ölébe tegyem; ma pölö vacsinál azt mondta, hogy az Ő Budája :-)
Kérem a Budámat!- így mondta:-)
Műnyafnyaf az van, kikéri a figyelmet még jobban, mint eddig valaha.
Viszont annyira talpraesett, hogy nekem az állam esett (hihi) le. Lementünk a közértbe, elmondtam, hogy ecetet és citromot kell vennünk. Megfogott egy kosarat, odament egy eladóhoz és megkérdezte, hogy hol van az ecet? :-) az eladó persze azonnal odavezetett minket, közben a citromot is megtaláltuk. Pikk-pakk ment a vásárlás. Lesz ez még így se tudom (félórás sikítás csokiért-ilyenre is fel vagyok készülve), de most így volt:-)
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)