Kopaszi gát

Ma úgy volt, hogy moziba visz Zs 7-kor, de lemondta délután, mert inkább kollégáival megy el sörözni...Jól esett mit ne mondjak...kár, hogy nem tudom visszaadni ezt az érzést, nekem ehhez nincs arcom...Elvileg holnap estig kárpótol valamivel, kicsit szkeptikus vagyok...
Viszont anyu remek 5lete volt, hogy apu, ő, Manga és én menjünk ki a Kopaszi gátra, ott futkoshat Manga és lógathatja a lábát az öbölben lágyan hullámzó Dunába. És tényleg, micsoda élet volt, gyönyörű pázsit, sétány, sport, kajak, kenu, futás, bringa, foci, ééés homokos plázs. Pelusra vetkőztettem Mangát (legközelebb hozom az úszóruciját) és apuval nagyokat lépdeltek a part szélén, nagyon bátor volt és cuki, ahogy utánozta apu (azaz ahogy ma kitaláltuk papó) lábbal locsolását:-))
Pedig tegnap és hétfőn láza volt szegénynek, elvoleg a 15 hós oltást megkapta volna de elhalasztotta a dokinéni. Megvizsgálta azért és semmi - én sem láttam semmi okot  sem tünetet, nem tudom mi lehetett, fogzásra gyanakszom.
Döglesztő ez a kánikula, egész nap hűtöm Mangát, ma legalább folyadékot is ivott, egészen 3 decit (plusz anyatejet napi 3X, de azt már rég nem tudom, mennyi jön) ami rekordnak számít...
Szerintem mostanában kimondja, hogy köszi, az ana ill. ana gyere mellett a cici is gyakran szerepel:-), az apát újra elkezdte mondani pa-ként és a cica is cic kábé.  Én úgy hallom, hogy a köszit is próbálgatja és a sziát is...

Spanyolország

Megérkeztünk, vágytunk már haza, itt meg vágyunk oda vissza:-) pedig még csak pár órája vagyunk itthon.
Fejedelmi vendéglátást adtak S-ék, akkorákat vacsiztunk (úgy 23 óra tájban általában), hogy csak na. Nasi előételként, pölö olajbogyó, napraforgómag, keksz (fiúknak Mahou sör), aztán főétel és desszert. A főétel mindig ország spec. volt, így ettünk gaspachot (vagy hogy írják...), rákot, halat, salikat stb.
Reggel a frissen facsart narancslé alapozta meg a jó napunkat - itthon is lehetne így kezdeni, ha ugyanannyiba kerülne egy kiló nari, mint ott (kb. 200Ft)...Bár S-ék szerint a spanyol konyha az egyszerűsége miatt nem híres, ők azért kitettek magukért tényleg!!

Manga egy időre abbahagyta az "ana-ana-anázást", de mintha az utolsó napokban visszatért volna ismét:-)Kimondta, hogy hangya (valami ösztönszerűség lehet, hogy taposta is őket...), és amikor a madridi Állatkerbe mentünk, akkor a zsiráf, fóka, halak nyűgőzték le a legjobban - engem meg a delfin show, meg is könnyeztem a szerencsémet, h láthattam élőben delfineket.
Amúgy hihetetlen rugalmas csajszi Manga baba, utaztunk 2000 kilómétert repülővel, rá két napra még 420-at kocsival (kb. 4,5 órás út volt) majd visszaút ugyanennyi kocsival még 2 napra rá és alig hallottuk reklamálni. Nagyon nagyon jól bírta, büszke vagyok rá! Kicsit féltem az autóúttól, az itthoni tapasztalataink azt sejtették, hogy nem lesz egyszerű - ugyanis Manga nem az a gyerek (talán volt?) akit beteszel az autóba és alszik...sőt kiválóan tudja hirdetni, hogy nem akarja :-)) Most valahogy a spanyol meleg, meg a lazaság, pihenés rá is hatott, igazán szuperül alkalmazkodott. Hogy más ne is említsek, ott vannak az éjszakák. Este volt vagy fél 11 mire ágyba került, reggel fél 9-ig alvás - igaz, hajnalban rendszerint megébredt és akkor magunk közé vettük (mert amúgy szupi kis ágyat adtak kölcsibe S-ék). Na jó, olyan is volt párszor, hogy megébredt, mikor bementünk mi is aludni - de hát ennyi, ez azért belefér egy ilyen utazásba, nem?
A tenger pöttyet riszatotta a kis drágát, a morajlás, a hullámok ereje -nem csoda - de azért a kezünkbe bevittük egyszer. Amúgy a napernyő alatt töltötte az időt a Spongya bob-os S-éktől kapott homokzó szettel, meg kagylókkal, na ezt nagyon élvezte. Zs be is temette homokkal, csak a kis válla és feje látszott ki, imádta, nevetett:-)) Hozzáteszem, mi felnőttek leégtünk, őrá vigyztunk mint a hímes tojásra, ezért ő szépen lebarnult:-) Az én kreol bőrőm piros lett (legalábbis a hátamon), most már viszket nem fáj, jókora vedlés van kilátásban...
Ha már Valencia közelében tengrepartoztunk, nyílván bementünk oda is, röpke vizit kábított el minket, a város szélén elterülő modern tudományos, zenei és műveszti központ láttán. Calatrava tervezte - zseni - keressetek rá neten, mert tényleg érdemes látni képeket a helyről.
Manga elbűvölte a spanyolokat, az utcán, a buszon, a metrón mindenki csodálta, mosolyogtrak rá, ő meg boldogan dobálta a puszikat - minekutána még jobban beolvadtak az emberkék:-)
Az biztos, hogy a spanyolok nem közömbösek a gyerekek iránt, legyen az férfi, nő, idős vagy fiatal hihetetlenül nyitottak és beszédesek...Nem egyszer fordult elő, hogy beszéltek hozzánk, azok uztán is, hogy nyilvánvalóvá tettük egy kukkot sem beszélünk a nyelvükön...
Segovilla nem fért bele az időnkbe sajna (majd legközelebb), de Toledot bevállaltuk, és utólag mondhatom, hogy bántuk volna ha nem kóstolunk bele. A nehéz az volt, hogy babakocsi gyilkos az úttest (ami egyben a járda) a sikátorokban, és mivel dombon fekszik a város, a kocsik ezerrel hajtanak fel a szűk utcákon - ezért Mangát nem tehettük ki a babakocsiból, amit azért egy kis nyűgösséggel viszonzott - igaza volt, de még ezt sem csinálta durván. Jó természetű gyermekbaba ő :-))

Összességében elmondhatom, hogy szuper hetünk volt, amikor kellett hőség volt hűsítő széllel (tengerpart), amikor várost néztünk, kellemes 27-28 fok volt. Manga felvette a ritmust zökkenőmentesen így hibátlan volt minden de minden :-)