- hol kialudt, hol kialvatlan
- lepisilt
- lekakilt (ma első ízben háton kakilta saját magát is:-)
- lerókázott
DE
- örömködő
- szeretettel teli
- anya szerepben boldog
- feleség vagyok :-)
Manga Nap-ló vagy Diary (Diaír:) - élmények az új élet kapcsán
2011. március 29., kedd
2011. március 17., csütörtök
Születés - szülés misztériuma M&D&ZS módra 3. felvonás
Jeleztük, hogy alapítványi szobát szeretnénk, ami azt jelenti, hogy 5000Ft/éj áráért kétágyas szobában helyeznek el, és a szobához van WC és zuhanyzó is. Gondoltuk, jobb a 2 ágyas, hogy tudjak beszélgetni a szobatárssal. Így utólag tudom, hogy a második gyereknél egyágyas lesz a megoldás! Hogy miért?
Csak mert a műtétet követő együtt töltött idő után kb. hajnal 5 órakor már csak egy vágyam volt, hogy aludjak egy nagyot. Ezt a nagybetűs Csend átfogó ölében az ember meg is tudja tenni jól, ám ha a mellette lévő ágyon a másik anyuka babája nem alszik, hanem sír kétségbeesve, 45 percen át! (direkt mértem már - erre volt erőm:-), majd kis szünet és újra sír, na akkor ember legyen akár a hátán sötét szobában, aki szuszikázni tud. Így mindösszesen 2 órácska kiütéses alvás jutott reggel 9-ig, amikor már kivették a katétert, az infúziót, ehettem, és valamennyire képes voltam mozogni, persze a sebem iszonyúan fájt, ezért mint a vasorrú bába hajlott háttal vánszorogtam csak mert muszáj volt.
10 óra körül meghozták Manga babát is, hogy éhes, adjak neki enni, és mostantól nálam lesz 24 órában hazamenetelig (rooming in szolgáltatás lényege, hogy anyukával legyen a baba, hogy már az elejétől meglegyen a testközelség, a szeretet). Szívem örült, agyam lehalt a kevés alvástól, a kábultságtól. Még jó, hogy jöttek be a szülők és a büszke apuka, így legalább babusgatták a csöppséget:-)
Még ugyanezen a napon jöttek ügyintézni is, mármint a baba születési anyakönyvi kivonatát, lakcímkártyáját és taj kártyáját – legalábbis elindították a folyamatot.
Izgultam az este miatt, milyen lesz az első közös éjszakánk Mangával – hasonló lesz-e, mint a szomszéd ágyon fekvő anyukának volt, azaz visít a gyerek vigasztalhatatlanul? Háát igen, hasonlóan alakult, eljött az a pillanat, amikor a mellbimbóim már égetően fájtak órák óta, a pici enne, de még nem jön tej, csak az előtej, ami azért nem annyira laktató, mindamellett, hogy 400 féle immunerősítő cuccos van benne(!). Szóval Manga baba is nekiállt hajnal kettő körül a vigasztalhatatlan sírásnak, a szívem szorult belé, aztán döntöttem, irány a csecsemősökhöz (3 ajtóval odébb). Meglepődve tapasztaltam, hogy nem én leszek az egyetlen „vendég”, ott van egy másik anyuka is, és egész jó klubhangulat van :-) Plusz meglepődve észleltem, hogy Manga baba bealudt kb. 2 perc ott töltött idő után. Hogy miért az azóta rejtély számomra. Találgatásaim: a csecsemőszobában legalább 30 fok volt, a tapasztalat/rutin lengi be a szobát, szólt a rádió mégis nyugodt hangulat volt. Más okok nem jutottak eszembe. A lényeg, hogy bealudt én meg beszélgettem a csecsemős hölggyel és a másik anyukával (aki éppen tejbelövellt és annyi teje lett, hogy majd szét durrant a melle, ami nem kis fájdalommal járt).
Felajánlotta a csecsemőgondozó, hogy feküdjek le aludni, pihenjek és majd betolja a Babszit, ha felébred. Aztán még beszélgettünk vagy fél órát, és úgy mentem aludni. Na nem telt bele 20 perc és már hozta is, hogy nem jött be, éhes a baba:-) De legalább onnantól aludt jól etetés után Manga, sőt reggel egy óriási tejes kaki volt a pelusában. Akkor még fel sem fogtam, hogy ez azt jelenti, nekem is beindult a tejem, erre csak délután jöttem rá, amikor egy szoptatós tanácsadó hölgy jött és mondtam neki, hogy milyen székletet találtam reggel a pelenkában…Igazán megnyugodtam! Komolyan mondom, hogy igazán frusztráló kérdés volt, hogy lesz-e tejem, elég lesz-e, tápláló-e, mennyit fogyaszt a baba belőle – jól szoptatom-e stb.
Aznap este is kivittem Mangát a csecsemőshöz, több okom is volt rá:
1. Úgy volt, hogy ezen az estén (az utolsón a hazamenetel előtt) egyedül leszünk, a szobatársamék délben elmentek, de mégis lett új társ, éjfél körül hozták be a második gyerekének életet adó anyukát. Császáros volt, feltételeztem aludni akar, hasonlóan, mint én szerettem volna…
2. Fáradt voltam, az egyik bimbóm sebes volt, nehéz volt szoptatni, jól esett, hogy van hova menni megértésért, tanácsért
3. Jó volt tegnap is a hangulat, kíváncsi voltam, hogy ezen az estén is hasonló-e.
4. Még ezen a napon reggel beközölték, hogy Manga csipőficamos (elsírtam magam) és kéne venni neki terpeszgatyót, amit hordania kell folyamatosan és akkor nem lesz semmi baj pár hónap múlva. Zs vette meg melóhelyéről kiugorva és hozta be délután. Mivel még soha nem adtam fel újszülöttre ilyet, gondoltam a csecsemősök segítenek. Így is lett.
Ismét jól döntöttem, hogy kimentünk, mert legalább kiderült, mennyit is eszik Manga egy étkezés alatt. Ezt úgy lehet megtudni, hogy ráteszik a mérlegre, megnézik hány gramm. Majd etetés, és újra mérleg – a súlykülönbözet az elfogyasztott kaja mennyisége. Manga esetében ez 30 gramm volt, ami nem kis teljesítmény 3 naposan! Ki is kerekedett a csecsemős szeme, és nagyon dicsérte, hogy ez szuper – én meg ismét megnyugodtam – nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire, de mennyire kardinális kérdések is ezek, és ez a megnyugvás felér egy fullos wellness hétvégével.
És végre eljött a hazamenetel délelőttje, izgultam ám nagyon és vártuk az újdonsült apukát, hogy értünk jöjjön. Még 1-2 vizsgálat volt hátra, amíg elvitték Mangát én pakolásztam lassan (hisz a sebem még mindig fááájt). Aztán meghozták a zárójelentést, elmondták, hogy ortopéd orvoshoz a 3. héten jelentkezzünk be, Manga csipőficama miatt, amúgy minden rendben, mehetünk.
Taxi rendel, gyerekbarátost kértünk direkt. De sajna a sofőr úr sem kötött még be gyerekülést – és mi sem nyilván – kisebb bénázás után maradt a dolog annyiban, hogy Zs fogja a hordozót maga mellett hátul:-) Erre az 5 perces kocsiútra ez is megtette.
Ennyi.
Innentől az otthon, a közös élet élményeiről fogok jegyzetelni:-)
Csak mert a műtétet követő együtt töltött idő után kb. hajnal 5 órakor már csak egy vágyam volt, hogy aludjak egy nagyot. Ezt a nagybetűs Csend átfogó ölében az ember meg is tudja tenni jól, ám ha a mellette lévő ágyon a másik anyuka babája nem alszik, hanem sír kétségbeesve, 45 percen át! (direkt mértem már - erre volt erőm:-), majd kis szünet és újra sír, na akkor ember legyen akár a hátán sötét szobában, aki szuszikázni tud. Így mindösszesen 2 órácska kiütéses alvás jutott reggel 9-ig, amikor már kivették a katétert, az infúziót, ehettem, és valamennyire képes voltam mozogni, persze a sebem iszonyúan fájt, ezért mint a vasorrú bába hajlott háttal vánszorogtam csak mert muszáj volt.
10 óra körül meghozták Manga babát is, hogy éhes, adjak neki enni, és mostantól nálam lesz 24 órában hazamenetelig (rooming in szolgáltatás lényege, hogy anyukával legyen a baba, hogy már az elejétől meglegyen a testközelség, a szeretet). Szívem örült, agyam lehalt a kevés alvástól, a kábultságtól. Még jó, hogy jöttek be a szülők és a büszke apuka, így legalább babusgatták a csöppséget:-)
Még ugyanezen a napon jöttek ügyintézni is, mármint a baba születési anyakönyvi kivonatát, lakcímkártyáját és taj kártyáját – legalábbis elindították a folyamatot.
Izgultam az este miatt, milyen lesz az első közös éjszakánk Mangával – hasonló lesz-e, mint a szomszéd ágyon fekvő anyukának volt, azaz visít a gyerek vigasztalhatatlanul? Háát igen, hasonlóan alakult, eljött az a pillanat, amikor a mellbimbóim már égetően fájtak órák óta, a pici enne, de még nem jön tej, csak az előtej, ami azért nem annyira laktató, mindamellett, hogy 400 féle immunerősítő cuccos van benne(!). Szóval Manga baba is nekiállt hajnal kettő körül a vigasztalhatatlan sírásnak, a szívem szorult belé, aztán döntöttem, irány a csecsemősökhöz (3 ajtóval odébb). Meglepődve tapasztaltam, hogy nem én leszek az egyetlen „vendég”, ott van egy másik anyuka is, és egész jó klubhangulat van :-) Plusz meglepődve észleltem, hogy Manga baba bealudt kb. 2 perc ott töltött idő után. Hogy miért az azóta rejtély számomra. Találgatásaim: a csecsemőszobában legalább 30 fok volt, a tapasztalat/rutin lengi be a szobát, szólt a rádió mégis nyugodt hangulat volt. Más okok nem jutottak eszembe. A lényeg, hogy bealudt én meg beszélgettem a csecsemős hölggyel és a másik anyukával (aki éppen tejbelövellt és annyi teje lett, hogy majd szét durrant a melle, ami nem kis fájdalommal járt).
Felajánlotta a csecsemőgondozó, hogy feküdjek le aludni, pihenjek és majd betolja a Babszit, ha felébred. Aztán még beszélgettünk vagy fél órát, és úgy mentem aludni. Na nem telt bele 20 perc és már hozta is, hogy nem jött be, éhes a baba:-) De legalább onnantól aludt jól etetés után Manga, sőt reggel egy óriási tejes kaki volt a pelusában. Akkor még fel sem fogtam, hogy ez azt jelenti, nekem is beindult a tejem, erre csak délután jöttem rá, amikor egy szoptatós tanácsadó hölgy jött és mondtam neki, hogy milyen székletet találtam reggel a pelenkában…Igazán megnyugodtam! Komolyan mondom, hogy igazán frusztráló kérdés volt, hogy lesz-e tejem, elég lesz-e, tápláló-e, mennyit fogyaszt a baba belőle – jól szoptatom-e stb.
Aznap este is kivittem Mangát a csecsemőshöz, több okom is volt rá:
1. Úgy volt, hogy ezen az estén (az utolsón a hazamenetel előtt) egyedül leszünk, a szobatársamék délben elmentek, de mégis lett új társ, éjfél körül hozták be a második gyerekének életet adó anyukát. Császáros volt, feltételeztem aludni akar, hasonlóan, mint én szerettem volna…
2. Fáradt voltam, az egyik bimbóm sebes volt, nehéz volt szoptatni, jól esett, hogy van hova menni megértésért, tanácsért
3. Jó volt tegnap is a hangulat, kíváncsi voltam, hogy ezen az estén is hasonló-e.
4. Még ezen a napon reggel beközölték, hogy Manga csipőficamos (elsírtam magam) és kéne venni neki terpeszgatyót, amit hordania kell folyamatosan és akkor nem lesz semmi baj pár hónap múlva. Zs vette meg melóhelyéről kiugorva és hozta be délután. Mivel még soha nem adtam fel újszülöttre ilyet, gondoltam a csecsemősök segítenek. Így is lett.
Ismét jól döntöttem, hogy kimentünk, mert legalább kiderült, mennyit is eszik Manga egy étkezés alatt. Ezt úgy lehet megtudni, hogy ráteszik a mérlegre, megnézik hány gramm. Majd etetés, és újra mérleg – a súlykülönbözet az elfogyasztott kaja mennyisége. Manga esetében ez 30 gramm volt, ami nem kis teljesítmény 3 naposan! Ki is kerekedett a csecsemős szeme, és nagyon dicsérte, hogy ez szuper – én meg ismét megnyugodtam – nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire, de mennyire kardinális kérdések is ezek, és ez a megnyugvás felér egy fullos wellness hétvégével.
És végre eljött a hazamenetel délelőttje, izgultam ám nagyon és vártuk az újdonsült apukát, hogy értünk jöjjön. Még 1-2 vizsgálat volt hátra, amíg elvitték Mangát én pakolásztam lassan (hisz a sebem még mindig fááájt). Aztán meghozták a zárójelentést, elmondták, hogy ortopéd orvoshoz a 3. héten jelentkezzünk be, Manga csipőficama miatt, amúgy minden rendben, mehetünk.
Taxi rendel, gyerekbarátost kértünk direkt. De sajna a sofőr úr sem kötött még be gyerekülést – és mi sem nyilván – kisebb bénázás után maradt a dolog annyiban, hogy Zs fogja a hordozót maga mellett hátul:-) Erre az 5 perces kocsiútra ez is megtette.
Ennyi.
Innentől az otthon, a közös élet élményeiről fogok jegyzetelni:-)
2011. március 12., szombat
Születés - szülés misztériuma M&D&ZS módra 2. felvonás
Folytatás:
Anyuék is befutottak, már nem emlékszem hány órakor, és bejöhettek a szülőszobába váltva egymást. Amikor a szülész doktor is megérkezett otthonából (gondolom édesdeden aludt, mikor jelezték neki, hogy szülés lesz, akkor aztán felpörögtek az események, az idő dimenziót váltott és lelépett.
Születés/szülés/császármetszéssel
Összejött a műtőscsapat, csak úgy harsogott a hajnali hangulat, egy hangos ásítást el is nyomott az altató orvos segédje (mire az alatóorvos korholóan rápillantott) – engem igazság szerint mosolygásra késztetett az ásítás őszinte hangja:-) Kétszer szúrt meg a gerincemnél az aneszteziológus, nagyon kellemetlen érzés volt, sőt fájt és zsibogott egyszerre, idegen folyadék került a testembe és ezt bizony nem hagyta szó nélkül a szervezetem. Aztán lefektettek és vártuk a hatást. Én itt kezdtem el feltűnően izgulni, hangot is adtam ennek, megkérdeztem, hogy mi a jobb, figyelni, hogy mit érzek, vagy terelni a gondolataimat. Az utóbbi nyert, ebben az aneszteziológus segített is, mert odaült a fejemhez és beszéltetett. De mindezek előtt természetesen ellenőrizte, hogy mit érzek – hideget fújkált a testrészeimhez és kérdezte csak érzem a fújást vagy a hideg is megjelenik. Aztán mikor hatott a szer, elindította a szülészorvost Manga kiemelésének útján.
Minél inkább nem láttam szemeimmel a műtétet, annál inkább igyekeztek lelki szemeim „dolgozni”, hiába mondogattam, hogy állj, azért csak-csak összefogtak a félelem fantáziámmal és kéz a kézben sejtették fránya képeiket. Tényleg csak az segített, hogy az altatóorvos beszélt és beszéltetett, kicsit közvetítette is, hogy hogyan állnak az események.
Manga születése amúgy hopp történt, tehát elkezdték a műtétet, és rövid időn belül kiemelték.
Kislányom! Ezeket a sorokat neked címzem az első másodperceinkről:
Egy szemvillanás alatt kiemeltek és feltartott az orvos, én lophattam egy pillanatot, miközben mély hangon felsírtál. Ekkor tudatosult, hogy rendben vagy, megvagy. Iszonyú milyen gyorsan pergett minden, az orvos továbbadott a szülésznőnek, aki a hátam mögötti csaphoz vitt, ahová én nem láttam. Ahogy vitt elhaladt mellettem és annyit kaptam el, hogy iciri-piciri vagy, és gyűrött, kissé lilás a talpacskád:-) Leöblíthettek, és bebugyoláltak, és amiért örökké hálás leszek, odahoztak az arcomhoz, rád nézhettem, volt egy másodpercem gyönyörködni benned, őszintén mondom, hogy igazán szép voltál, nyugodt, kisimult pofid volt. Megszagolhattalak (ez úgy jött ösztönösen), és életem első pusziját lehelhettem arcodra. Szeretlek!Apukád meg egyenesen rajong érted az első pillanatól fogva :-)
Sajnos rám még várt a műtét oroszlánrésze, Mangát elvitték, én pedig kínlódtam még fél órán át, amint fenn már írtam. Aztán végre a végéhez közeledtünk, oldódott is a műtőben a hangulat, az orvos is beszállt a beszélgetésbe, arról „értekeztünk”, hogy kit hogyan csúfoltak. Jeleztem, a gyerekeknek, de a felnőtteknek sem kell különösebb ok, hogy gúnyolódjanak, ha nem a neveddel teszik, akkor az alakoddal, ha nem azzal, akkor a beszédeddel, stb. szóval tök mind1, a gyereket kell felvértezni, megerősíteni ez a helyes megoldás.
Készen lettem és átemeltek a gurulós ágyra és kitoltak, ahol már Zs várt és ölelt boldogan. Én erre a 1,5-2 órára alig emlékszem olyan kába voltam, még jó, hogy Zs fotózott, így később sikerült visszahozni halványan az emlékeket. Együtt lehettünk 3-an, a hasamon és a cicimen Mangával. Volt, hogy 4-en voltunk együtt, apukámmal vagy anyuval, aki fotózott is:-) Én félig lebénultan, kábán és még így volt ez 6 órán át.
Folytatás következik még...
Anyuék is befutottak, már nem emlékszem hány órakor, és bejöhettek a szülőszobába váltva egymást. Amikor a szülész doktor is megérkezett otthonából (gondolom édesdeden aludt, mikor jelezték neki, hogy szülés lesz, akkor aztán felpörögtek az események, az idő dimenziót váltott és lelépett.
Születés/szülés/császármetszéssel
Összejött a műtőscsapat, csak úgy harsogott a hajnali hangulat, egy hangos ásítást el is nyomott az altató orvos segédje (mire az alatóorvos korholóan rápillantott) – engem igazság szerint mosolygásra késztetett az ásítás őszinte hangja:-) Kétszer szúrt meg a gerincemnél az aneszteziológus, nagyon kellemetlen érzés volt, sőt fájt és zsibogott egyszerre, idegen folyadék került a testembe és ezt bizony nem hagyta szó nélkül a szervezetem. Aztán lefektettek és vártuk a hatást. Én itt kezdtem el feltűnően izgulni, hangot is adtam ennek, megkérdeztem, hogy mi a jobb, figyelni, hogy mit érzek, vagy terelni a gondolataimat. Az utóbbi nyert, ebben az aneszteziológus segített is, mert odaült a fejemhez és beszéltetett. De mindezek előtt természetesen ellenőrizte, hogy mit érzek – hideget fújkált a testrészeimhez és kérdezte csak érzem a fújást vagy a hideg is megjelenik. Aztán mikor hatott a szer, elindította a szülészorvost Manga kiemelésének útján.
Minél inkább nem láttam szemeimmel a műtétet, annál inkább igyekeztek lelki szemeim „dolgozni”, hiába mondogattam, hogy állj, azért csak-csak összefogtak a félelem fantáziámmal és kéz a kézben sejtették fránya képeiket. Tényleg csak az segített, hogy az altatóorvos beszélt és beszéltetett, kicsit közvetítette is, hogy hogyan állnak az események.
Manga születése amúgy hopp történt, tehát elkezdték a műtétet, és rövid időn belül kiemelték.
Kislányom! Ezeket a sorokat neked címzem az első másodperceinkről:
Egy szemvillanás alatt kiemeltek és feltartott az orvos, én lophattam egy pillanatot, miközben mély hangon felsírtál. Ekkor tudatosult, hogy rendben vagy, megvagy. Iszonyú milyen gyorsan pergett minden, az orvos továbbadott a szülésznőnek, aki a hátam mögötti csaphoz vitt, ahová én nem láttam. Ahogy vitt elhaladt mellettem és annyit kaptam el, hogy iciri-piciri vagy, és gyűrött, kissé lilás a talpacskád:-) Leöblíthettek, és bebugyoláltak, és amiért örökké hálás leszek, odahoztak az arcomhoz, rád nézhettem, volt egy másodpercem gyönyörködni benned, őszintén mondom, hogy igazán szép voltál, nyugodt, kisimult pofid volt. Megszagolhattalak (ez úgy jött ösztönösen), és életem első pusziját lehelhettem arcodra. Szeretlek!Apukád meg egyenesen rajong érted az első pillanatól fogva :-)
Sajnos rám még várt a műtét oroszlánrésze, Mangát elvitték, én pedig kínlódtam még fél órán át, amint fenn már írtam. Aztán végre a végéhez közeledtünk, oldódott is a műtőben a hangulat, az orvos is beszállt a beszélgetésbe, arról „értekeztünk”, hogy kit hogyan csúfoltak. Jeleztem, a gyerekeknek, de a felnőtteknek sem kell különösebb ok, hogy gúnyolódjanak, ha nem a neveddel teszik, akkor az alakoddal, ha nem azzal, akkor a beszédeddel, stb. szóval tök mind1, a gyereket kell felvértezni, megerősíteni ez a helyes megoldás.
Készen lettem és átemeltek a gurulós ágyra és kitoltak, ahol már Zs várt és ölelt boldogan. Én erre a 1,5-2 órára alig emlékszem olyan kába voltam, még jó, hogy Zs fotózott, így később sikerült visszahozni halványan az emlékeket. Együtt lehettünk 3-an, a hasamon és a cicimen Mangával. Volt, hogy 4-en voltunk együtt, apukámmal vagy anyuval, aki fotózott is:-) Én félig lebénultan, kábán és még így volt ez 6 órán át.
Folytatás következik még...
2011. március 11., péntek
Születés - szülés misztériuma M&D&ZS módra
Csak ne egyedül
Terhes hetek az utolsók, még úgy is, hogy fogalmam nem volt, mikor indul el Manga. Valamit talán érezhettem, nem tudatosan, az biztos, hisz nagyon rosszul viseltem az egyedüllétet. Anyu jött át pár nap, hogy enyhítsen, pontosabban megelőzze, hogy magamban motyogó befordult nagy hasú totyogó ne legyek:-) Aztán a sors is intézkedett, Zs beteg lett – influ oltás ide vagy oda… - így itthon marad velem. Még nem örültem betegségnek, most először és őszintén szólva mindössze minimálisan volt emiatt lelkiismeret furdalásom… jó volt a párommal itthon, nyugalmat, biztonságot adott.
Manga február 26 - március 3 közöttre volt predesztinálva, jómagam a március 1-re hajaztam, mert anyu születésnapja is ez – azért ez elég komoly ajesz lett volna:-)
Manga február 26 - március 3 közöttre volt predesztinálva, jómagam a március 1-re hajaztam, mert anyu születésnapja is ez – azért ez elég komoly ajesz lett volna:-)
Már csak 7 nap –hahahaha:-)))) bejegyzés február 22-én
Nevetek magamon, ugyanis aznap, mikor az a bejegyzés készült, 22:40 perckor elpukkant a buborék, egy görcs suhant át és elindult a magzatvíz. Így visszanézve, nemhogy 7 nap, hanem talán 12 óra választott el Manga megszületéséig:-)
A magzatvíz nem ömlött, szivárgott, de azt folyamatosan. Már éppen aludtam majdnem, Zs még olvasott. Kértem nézze meg, hogy lássuk amit érzekJ Igazolta a víz jött.
Nem kis izgalom vette át a testem felett az irányítást, Zs irányt vett a fürdőszoba felé, én pedig ellenőriztem a már napja összepakolt cuccokat. Hálóing, (2 db:-) az egyik amiben anyu várta Dorcit, pettyes féle, nem trendi de a feeling, hogy most én is abban várhatom a babámat, az tetszett. Aztán volt még egy csomó minden a zsákban, most nem is részletezem – hacsak nem kéred kedves olvasó:-) mert akkor ezer örömmel. Szóval hívtuk a családot, a szülésznőt (aki éppen ügyeletes volt) és taxit rendeltünk. Elég fapofa volt a fuvaros, mondtuk neki gyermeki izgalommal, hogy szülni megyünk, háááát ő semmit nem reagált. Vagy sok gyereke lehet, vagy egy sem, ezt gondolom én most:-)
Nem kis izgalom vette át a testem felett az irányítást, Zs irányt vett a fürdőszoba felé, én pedig ellenőriztem a már napja összepakolt cuccokat. Hálóing, (2 db:-) az egyik amiben anyu várta Dorcit, pettyes féle, nem trendi de a feeling, hogy most én is abban várhatom a babámat, az tetszett. Aztán volt még egy csomó minden a zsákban, most nem is részletezem – hacsak nem kéred kedves olvasó:-) mert akkor ezer örömmel. Szóval hívtuk a családot, a szülésznőt (aki éppen ügyeletes volt) és taxit rendeltünk. Elég fapofa volt a fuvaros, mondtuk neki gyermeki izgalommal, hogy szülni megyünk, háááát ő semmit nem reagált. Vagy sok gyereke lehet, vagy egy sem, ezt gondolom én most:-)
Kórházban
Fogadott minket Éva (a szülésznő), meg a többiek, kb. 3-4-en ügyeletesek. Elvittek egy öltözőbe, és az összes cuccunkat oda kellett betenni, hálóingre kellett átöltöznöm - még bugyi sem. Aztán bekísértek a szülőszobára, abba, amelyikből a műtő nyílik. Én nagyon nagyon izgultam, Zs szintén. Ölelkeztünk, morzsolgattuk egymás kezét,
mi lesz? - láttam tükröződni szemében riadt tekintetem…
Aztán lefoglalták figyelmem, jött egy kis adminisztráció, és az ügyeletes orvos megvizsgált. Megállapította, hogy nem fordult be még mindig a Babszi, ezért 1000%-á vált a császármetszés ténye. Vissza a szülőszobára, felfekvés ágyra, infúzió bekötése, tikk-takk az óra mutatója február 23-án egy órára kúszott..
mi lesz? - láttam tükröződni szemében riadt tekintetem…
Aztán lefoglalták figyelmem, jött egy kis adminisztráció, és az ügyeletes orvos megvizsgált. Megállapította, hogy nem fordult be még mindig a Babszi, ezért 1000%-á vált a császármetszés ténye. Vissza a szülőszobára, felfekvés ágyra, infúzió bekötése, tikk-takk az óra mutatója február 23-án egy órára kúszott..
Folytatás következik ahogy lesz energiám, időm, van bőven amiről írni szeretnék:-)
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)