Születés - szülés misztériuma M&D&ZS módra 3. felvonás

Jeleztük, hogy alapítványi szobát szeretnénk, ami azt jelenti, hogy 5000Ft/éj áráért kétágyas szobában helyeznek el, és a szobához van WC és zuhanyzó is. Gondoltuk, jobb a 2 ágyas, hogy tudjak beszélgetni a szobatárssal. Így utólag tudom, hogy a második gyereknél egyágyas lesz a megoldás! Hogy miért?
Csak mert a műtétet követő együtt töltött idő után kb. hajnal 5 órakor már csak egy vágyam volt, hogy aludjak egy nagyot.  Ezt a nagybetűs Csend átfogó ölében az ember meg is tudja tenni jól, ám ha a mellette lévő ágyon a másik anyuka babája nem alszik, hanem sír kétségbeesve, 45 percen át! (direkt mértem már - erre volt erőm:-), majd kis szünet és újra sír, na akkor ember legyen akár a hátán sötét szobában, aki szuszikázni tud. Így mindösszesen 2 órácska kiütéses alvás jutott reggel 9-ig, amikor már kivették a katétert, az infúziót, ehettem, és valamennyire képes voltam mozogni, persze a sebem iszonyúan fájt, ezért mint a vasorrú bába hajlott háttal vánszorogtam csak mert muszáj volt.
10 óra körül meghozták Manga babát is, hogy éhes, adjak neki enni, és mostantól nálam lesz 24 órában hazamenetelig  (rooming in szolgáltatás lényege, hogy anyukával legyen a baba, hogy már az elejétől meglegyen a testközelség, a szeretet). Szívem örült, agyam lehalt a kevés alvástól, a kábultságtól. Még jó, hogy jöttek be a szülők és a büszke apuka, így legalább babusgatták a csöppséget:-)
Még ugyanezen a napon jöttek ügyintézni is, mármint a baba születési anyakönyvi kivonatát, lakcímkártyáját és taj kártyáját – legalábbis elindították a folyamatot.

Izgultam az este miatt, milyen lesz az első közös éjszakánk Mangával – hasonló lesz-e, mint a szomszéd ágyon fekvő anyukának volt, azaz visít a gyerek vigasztalhatatlanul? Háát igen, hasonlóan alakult, eljött az a pillanat, amikor a mellbimbóim már égetően fájtak órák óta, a pici enne, de még nem jön tej, csak az előtej, ami azért nem annyira laktató, mindamellett, hogy 400 féle immunerősítő cuccos van benne(!). Szóval Manga baba is nekiállt hajnal kettő körül a vigasztalhatatlan sírásnak, a szívem szorult belé, aztán döntöttem, irány  a csecsemősökhöz (3 ajtóval odébb). Meglepődve tapasztaltam, hogy nem én leszek az egyetlen „vendég”, ott van egy másik anyuka is, és egész jó klubhangulat van :-) Plusz meglepődve észleltem, hogy Manga baba bealudt kb. 2 perc ott töltött idő után. Hogy miért az azóta rejtély számomra. Találgatásaim: a csecsemőszobában legalább 30 fok volt, a tapasztalat/rutin lengi be a szobát, szólt a rádió mégis nyugodt hangulat volt. Más okok nem jutottak eszembe. A lényeg, hogy bealudt én meg beszélgettem a csecsemős hölggyel és a másik anyukával (aki éppen tejbelövellt és annyi teje lett, hogy majd szét durrant a melle, ami nem kis fájdalommal járt).
Felajánlotta a csecsemőgondozó, hogy feküdjek le aludni, pihenjek és majd betolja a Babszit, ha felébred. Aztán még beszélgettünk vagy fél órát, és úgy mentem aludni. Na nem telt bele 20 perc és már hozta is, hogy nem jött be, éhes a baba:-) De legalább onnantól aludt jól etetés után Manga, sőt reggel egy óriási tejes kaki volt a pelusában. Akkor még fel sem fogtam, hogy ez azt jelenti, nekem is beindult a tejem, erre csak délután jöttem rá, amikor egy szoptatós tanácsadó hölgy jött és mondtam neki, hogy milyen székletet találtam reggel a pelenkában…Igazán megnyugodtam! Komolyan mondom, hogy igazán frusztráló kérdés volt, hogy lesz-e tejem, elég lesz-e, tápláló-e, mennyit fogyaszt a baba belőle – jól szoptatom-e stb.

Aznap este is kivittem Mangát a csecsemőshöz, több okom is volt rá:
1. Úgy volt, hogy ezen az estén (az utolsón a hazamenetel előtt) egyedül leszünk, a szobatársamék délben elmentek, de mégis lett új társ, éjfél körül hozták be a második gyerekének életet adó anyukát. Császáros volt, feltételeztem aludni akar, hasonlóan, mint én szerettem volna…
2. Fáradt voltam, az egyik bimbóm sebes volt, nehéz volt szoptatni, jól esett, hogy van hova menni megértésért, tanácsért
3. Jó volt tegnap is a hangulat, kíváncsi voltam, hogy ezen az estén is hasonló-e.
4. Még ezen a napon reggel beközölték, hogy Manga csipőficamos (elsírtam magam) és kéne venni neki terpeszgatyót, amit hordania kell folyamatosan és akkor nem lesz semmi baj pár hónap múlva. Zs vette meg  melóhelyéről kiugorva és hozta be délután. Mivel még soha nem adtam fel újszülöttre ilyet, gondoltam a csecsemősök segítenek. Így is lett.
Ismét jól döntöttem, hogy kimentünk, mert legalább kiderült, mennyit is eszik Manga egy étkezés alatt. Ezt úgy lehet megtudni, hogy ráteszik a mérlegre, megnézik hány gramm. Majd etetés, és újra mérleg – a súlykülönbözet az elfogyasztott kaja mennyisége. Manga esetében ez 30 gramm volt, ami nem kis teljesítmény 3 naposan! Ki is kerekedett a csecsemős szeme, és nagyon dicsérte, hogy ez szuper – én meg ismét megnyugodtam – nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire, de mennyire kardinális kérdések is ezek, és ez a megnyugvás felér egy fullos wellness hétvégével.

És végre eljött a hazamenetel délelőttje, izgultam ám nagyon és vártuk az újdonsült apukát, hogy értünk jöjjön. Még 1-2 vizsgálat volt hátra, amíg elvitték Mangát én pakolásztam lassan (hisz a sebem még mindig fááájt). Aztán meghozták a zárójelentést, elmondták, hogy ortopéd orvoshoz a 3. héten jelentkezzünk be, Manga csipőficama miatt, amúgy minden rendben, mehetünk. 

Taxi rendel, gyerekbarátost kértünk direkt. De sajna a sofőr úr sem kötött még be gyerekülést – és mi sem nyilván – kisebb bénázás után maradt a dolog annyiban, hogy Zs fogja a hordozót maga mellett hátul:-)  Erre az 5 perces kocsiútra ez is megtette.

Ennyi. 
Innentől az otthon, a közös élet élményeiről fogok jegyzetelni:-)