Buda babó megszületett

Közhírré tétetik, hogy Budapesten, eme szent napon, 2013.03.04. kora reggelén napvilágra jött Buda kisfiunk:-)
Cuki, pici, lusti szopizni - mondhatni bonyodalommal indult a szopizás. Sőt végül is maga a szülés is bonyodalommal kezdődött, hisz a természetes szülésből császár lett.
Na de mindent sorjában.
Március 1-e után a hétvége jóslófájásokkal teli volt, hol erősebben, hol "csak" méhösszehúzódásokkal nyögdécseltem a dolgok közepette. Vasárnap még mamóékhoz is kimentünk a jó levegőre. Ezen napon jött meg Mika papa, mert hétfőn reggel 8-ra kellett (volna) mennem a bábához nst-re.
Milyen jó, hogy ekkor jött, így az éjfél előtt nem sokkal elpukkant magzatburok okozta gyors kórházba menetel megoldott volt, békésen aludhatott Manga, mi meg izgalommal telve megindultunk.
A kórházba érve pont ügyeletes volt a bábánk, felvette az adatokat, aláírtam 8 papírt, és nem sokra rá integetett a doki. Na nem miattunk ért be ilyen hamar, pont szült egy másik kismamája. No szóval Zsolti a folyosón kívül várakozhatott, én meg ki-ki szöktem hozzá fájni. Aztán szép lassan jobban és jobban fájt + betelt a vajúdó szoba. Kezdett egy szörnyű  váróteremmé alakulni, ahol a sok anya nyög, kínlódik a bőröndjei tetején.
Nekem még volt ágyam, de mondjuk egyáltalán nem kívántam feküdni...semmit sem kívántam, csak azt, hogy ne fájjon - de fájt nyilván.
Vizsgáltak többször, mert az elfolyóban lévő magzatvízben pici zöld cuccok jelentek meg. Mondjuk erre még azt konzultálták a dokik, hogy megszülhetek természetes úton. Így hát vajúdtam tovább. Aztán egyszer csak jött a doki, és 10 percen át fogta a hasamat miközben az nst ment. Behívott a vizsgálóba és elmondta, hogy a baba szívhangja lassul, mikor fájások vannak, ez azt jelenti, hogy nem érzi jól magát a pici odabenn. Ez, plusz, hogy zöld bigyók vannak a magzatvízben azt jelenti, hogy császározni kellene. Na innentől számítva kb. 1 óra alatt elintézték a műtőt, a stábot, én pedig vajúdhattam tovább, igaz immáron már egy szabad szülőszobában, ahol végre Zsolti velem lehetett. Ez az egy óra volt a legnehezebb, mert tudtam, hogy hiába vajúdok, úgyis műtenek, akkor meg minek szenvedek...kb. ez volt a fejemben.
A műtét jól sikerült, igaz nekem kellett szólni, hogy normális-e, hogy az ágy, amin műtenek nem egyenesen áll, olyan érzésem kezdett lenni egy negyed óra után, mintha fejen állnék :-) Még jó, hogy szóltam, mert egyszerűen csak úgy felejtették :-))))

Az volt a legjobb, hogy Budát miután megvizsgálták, lefürdették, behozták hozzám és kb. 1 percig szagolgathattam, puszilgathattam, beszélhettem hozzá. Zsolti közben egy üvegablakon keresztül integetett :-) Fotót is készített az altatóorvos.
A rossz az volt, hogy a gyerekágyas részre Zsolti nem jöhetett be, így a műtétet követően csak annyira találkoztunk, hogy szia-szeretlek, plusz a cuccaimat a szülésznő pakolta be.

Itt a Szt. Imrében a benn töltendő napok alatt sem lehet személyesen találkozni a szeretekkel, csak egy üvegajtón keresztül lehet mutogatni a babákat. Kicsit hülyén van a rendszer, mert mindenki mobilon keresztül beszél, miközben mutogat...Az egyik szobatársnőmék csinálták jól, a férje "voki tokit" hozott és azon beszélgettek :-) Az is igaz, hogy az influ járvány miatt nem volt megengedett a találkozás, legalábbis a szerettek és az anyuka között, a babákat nem lehet kivinni soha. Kaját be lehetett csempészni, volt egy összekötő ember, sápért..na jó nem, kicsit tovaszállt az agyam :-) szóval kaját, jóféle otthonit beadhatott gyorsan Zs, meg lophattam egy csókot, de ennyi fért bele.

folyt. köv.