Történésnapló a várandóság időszakából – visszaemlékezés dátum jegyzet alapján

-első  trimeszter -
Május 17-e (uccsó menzesz fogantatás előtt) a bűvös dátum, ezt 1000X megkérdezték, talán a következő életemben is jelentőséget kap, hm, ki tudja ugyebár…?!

 Június 10. – szerintem ekkor  indult útnak – de nyilván ez nem bizonyított, csak érzés, mert előző este azt álmodtam hiper szilárdan, hogy terhes vagyok.

Június 26-án Juniális volt, ahol Zs kollégájának feleségével beszélgettünk (miközben ezerrel cigizgettem és ittam a jóféle vörösbort), hogy ugyan nem veszek-e tesztet, ő már egy hete vett volna a helyemben. Aztán…

Június 28-án 7főn vettem terhes tesztet, alig vártam, hogy hazaérjek a munkából, meg Zs is, és megcsináljuk. Ciki vagy sem én még sosem vettem tesztet, önmagában ez is izgi volt, de az, hogy mit mutat, na azt aztán…
Sose felejtem el, hogy egyből két csík lett, összeszorult a gyomrom és örültem:-))) Zs zseni volt, jelezte, hogy 15 percet kell várni, az lesz a helyes eredmény :-)
(nyilván két csíkból 15 perc után sem lesz 1, de azért bevonultunk a nappaliba tévézni, ami inkább a belső gondolatok rendezéséről a teszten látottak emésztésről szólt:-)
Arra is emlékszem, hogy 15 perc után, csodák csodájára,  2 csík maradt, és megöleltük egymást, Zs arcán az öröm a zavarral keveredett, verbális vetületet húzott és kibuggyant, hogy most akkor mi lesz?  Zs válasza: „El kell menni nődokihoz, nincs mese”- ha ő megerősíti a tesztet, na akkor hihetjük el, hogy gyerekünk lesz, addig ő nem áltatja magát, és jobban teszem ha én sem…:-) De én már hívtam mobilon anyuékat a Nagy hírrel!
Ettől a naptól kezdve figyeltem minden belő megélésem, rezdülést, hullámot, így érezhettem meg azt, hogy
Július 5-én beindult a Manga szívverése. Erre sincs bizonyíték. Az volt az érzésem, hogy energia kisülés történt, olyan áramütés-szerű volt (bár még az áram egyszer csak csapott meg, de ilyesminek képzelem csak 100X erősebbnek). Nagyon furcsállottam, mert jól voltam, nem volt közelemben sem áramforrás. Ilyet soha nem éreztem előtte (menstruációk alatt sem) és azóta sem.

Július 8-án kerek perec megmondta a nődoki, hogy várandós vagyok, és menjek el ultrahangra. Zs jelezte, hogy majd az ultrahang  kimutatja, hogy van baba, akkor lesz tuti.  :-)

Július 21-én 15 órakor az 1. ultrahang bebizonyította, hogy helyes volt a két csík a teszten, jól mondta a 30 éve praktizáló orvos, hogy kismama vagyok, így Zs-ben tudatosulhatott a tény, ő innentől apuka :-))
 Sajna Zs nem jöhetett be erre az UH-ra. Egy rövid kitérő: Én azt hittem naivan, hogy az UH olyan, hogy a hason húzkodják a valamit és a kivetített képet nézhetik a megilletődött szülők. Akkor vált gyanússá a dolog, hogy nem ebben lesz részem, amikor egy műfütyi alakú kábeles cuccra nyomott zselét a doktornő és mondta, hogy lazítsam el magam és terpesszek. Betolta és jött a kép a tévén – nagyon meghatódtam, amikor a Babszem megjelent, és nagy virgoncan (máig nem tudom hogyan tette kéz és láb nélkül) bukfencezett a vízben. Még a doktornő is nevetett, hogy milyen cuki, hogy mozog. És mindezek után jött a csúcspont, bekapcsolta a hangot és meghallhattam, hogy él Ő lényem szíve már ezerrel dobog – szó szerint szinte, nagyon gyorsan ver a kis szívük ilyenkor, és ez lassul szépen ahogy nőnek. Azért tényleg döbbenetes, hogy egy babszem méretű kis babának nem nevezhető magnak, már dobog az élet a szívében:-)

Augusztus 23-án a második UH-n már Zs is benn volt  szerencsére, mint nő, mint leendő anyuka életbevágónak gondolom, hogy az apuka a kezdetektől ott legyen, és annyit részesüljön a terhességéből amennyit csak lehet!

Kb. augusztus 27-től érzem (3. hónap vége), ahogy Manga baba mocorog. Ekkor még kis csikizést, motoszkálást lehet érzékelni belül, semmi komoly mozgást, de ez nagyon cuki dolog:-) Sajna bajna apuka ebből még mit sem tapasztalhat, max. az anyuka fején láthatja, hogy örül és ez őt is örömmel tölti el:-)

Folyt.köv. a második trimeszterrel...