Buda beszédfejlődése, Manga megküzdési startégiája

Az alábbiakat tudja kis Buda:
Kutya: vau-vau
Cica: az a cicc
Boci: mú
Lovacska: és akkor kiadja a klakk -klakk hangot :-)
ééés ma kimondta, hogy MAMA:-)

Tök felismerem, amikor engem hív, az olyan aaana szerű, nem tiszta de én tudom, hogy én vagyok:-)
Simán érti, hogy telefon, azonnal megy a polchoz ahol a telóm szokott lenni. Ha nem kapja meg, totál kiborulás van:-)
Szereti a patkós mondókát, dur-dur dur ezt mondja és csinálja is. A kőketáncot is csinálja, sőt a heti jógán a tenyerek összedörzsölését is megcsinálta nem egyszer:-)
A pápá és a puszidobás sima ügy hónapok óta.
Ami viszont nagy ugrás szerintem, hogy fújja az orrát! Na nem mindig, de 10-ből kétszer már nyomja:-) Meg van amikor csak úgy magától:-)
Tegnap éjjel kiborítottuk szegényt, így még nem láttuk. Hulla fáradtan tűrtem, aztán Zsoltit bevonva ketten tűrtük, hogy megébred és az istennek sem alszik vissza. Mindezt hajnal 1 körül. Majd két órás szenvedés után visszatettük a kiságyába a miénkből, hogy akkor ennyi, eddig bírtuk, Manga pedig átjött hozzánk. Háát rossz döntés volt, mert úgy felspanolta magát Buda, hogy csak egy kis kajára nyugodott meg, aztán fekhettem le a matracra a földre vele...

Manga szupercukin beszél, mindenkinek feltűnik, hogy milyen választékos!
Ami érdekes, hogy pár napja úgy eleredt az orrom vére, hogy nem tudtam elindulni érte a bölcsibe. Szerencsére még itt voltak Mótiék Yorkból, és ő elhozta Gyíkkal (Gyík is szuperjófej, kis kópé). Mikor hazaértek, Manga kicsit került, mintha nem akarna beszélni arról, hogy mi történt velem. Sajnos másnap ismét eleredt az orrom vére, pont mikor befutottam a gyerekkel a játszótérre. Manga nem volt hajlandó a szemembe nézni, kerülte a helyzetet, hiába kértem, hogy jöjjön haza, mert most nem tudom a testvérfellépőn tolni, hárított. Végül aztán lelkiismeret furdalással otthagytam a szomszéd csajra, aki persze csak angolul vagy szlovákul beszél, viszont kedves volt, mert ő ajánlotta fel, hogy maradjon Manga majd hazahozza a játszótér után. Szóval hazarongyoltam ömlő vérrel, aztán fél órás küzdelem után, visszaindultam Budával, mert Mika papa még nem ért vissza a reptérről (Mótiékat vitte ki), Mangáék meg még sehol. Na de minden jó, ha a vége jó, mindenki megtalált mindenkit és hazaértünk. Ami figyelemre méltó az Manga viselkedése, amikor sérülékennyé válik. Totális elkerülés a megküzdési stratégiája. Leültem mellé és megkérdeztem, hogy mit érzett, amikor vérzeni kezdtem és lemondta, hogy félt, meg rossz volt nélkülem a játszón. Zárójelben jegyzem meg, hogy a szomszéd csaj szerint jól elvolt, Lucáékkal bandázott (értsd: együtt nassoltak) és szépen szót fogadott neki.
Viszont ezzel az elkerüléssel foglalkozni kell mindig a fejlettségi szintjéhez megfelelően...

Ma Zsolti elment reggel csapatépítő tréningre Almádiba, holnap délután jön, de este megy is Szabcsi szülinapi bulijába. Manga mamóékkal elment és most első ízben két egymást követő éjszaka ott alszik, mindezt örömmel és ez olyan jó (és könnyebbség most nekem) :-)