krupp és kötőhártya gyulladás

Szerdán volt Csilláék lakásában a csajtali, egyrészt, hogy megnézzük a felújított kecót, másrészt, hogy olasz kajcsit csipegessünk miközben a New York-i képeiket megnézzük. Zs hívott fel 10-11 között, hallottam, hogy Buda nagyon sír a háttérben. Azonnal szálljak taxiba és átadja Budát megyek vele az ügyeletre! Hát mondanom sem kell, hogy  megállt bennem az ütő. Csak egy számított, mihamarabb hazaérni és kezembe venni Budát! Persze az is átfutott az agyamon, hogy szép kis anya vagyok, viszem a gyereket az ügyeletre borszagúan...de ez csak egy pillanat volt, ha be is voltam csípve, elillant amint a kezembe fogtam a fulladozó köhögős Budát.
Manga szerencsére visszaaludt.
Irány a taxi, az ügyelet, ahol a dokinő halálos nyugalommal közölte, hogy ez krupp, ne féljek, nem fog megfulladni. Kicsit megnyugodtam, de azért nagyon féltettem! Kapott vmi szteroidos kúpot, és irány újra a taxi, és a tűzoltó utcai klinika. Persze este már minden szobában aludtak, én pótágyat kaptam.
De előtte jött egy halvérű dokinő, aki felvette az adatokat, megvizsgálta a Budát. Majd mikor kérdeztem, hogy mi lesz, mi várható, ingerülten beközölte, hogy most csak a betegfelvétel van, majd az osztályon ellátják. Azt hittem ráüvöltök, hogy anyád!, de végül csak ingerülten visszaközöltem, hogy mivel még nem voltam ilyen helyzetben, azért kérdeztem.
Felmentünk a pulmonológiára és csecsemőosztályra, ahol vártak a nővérek. Budát hideg gőzölni kellett, meg orrszívni aztán mehettünk aludni. Kb. 3 órát tudtunk rendesen aludni egyben, mert fel.fel riadtunk. Annyira sajnáltam szegényt, úgy meg volt riadva.
Másnap már nem volt szamárköhögés, amolyan hurutosra váltott, és ment a gőzölés 1-2X meg az orrszívás. Hulla fáradt voltam, de Zs jött, hozta a kért dolgokat, Mangát meg bölcsibe vitte. Egész jó kis osztály, vannak játékok egy kis közös térben, oda ki tudtam vinni Budát, meg lementünk sétálni, igaz egészen az utcákra kimentem vele (mint utólag megtudtam nem lett volna szabad kimentem a kórházból) mert kaját, rágcsát vettem magamnak, hogy növeljem a komfortérzetem -azaz kb. hogy talpon tudjak maradni.
Aztán kora délutánra elértem a kimerülést, amikor beközölték, hogy ugyan a szobatársaink hazamehetnek és várhatóan lesz rendes ágyam, de addig nem állíthatom fel a pótágyat (nappal tilos), így a délutáni közös alvásom Budával elszállt. Ő azért tudott aludni egy órát, a szobatárs rendes volt, kivitte a nagyfiát (4,5 éves volt) addig a közös játszóba.
Délután nagyon jó volt, szét mart Manga hiánya, beszélni akartam vele, hogy most mi a szitu, ezért Zs-ével bejöttek. Együtt voltunk pár órácskát. Olyan érdekes volt, hogy mikor megérkeztek, Manga kerülte a tekintetemet és nem jött oda hozzám. Az volt az érzésem, hogy kerüli a fájdalmas találkozást. Tudtam, hogy oda kell vonnom magamhoz és megölelni, megpuszilgatni és elmondani, hogy mennyire hiányzik. Ez feloldotta őt, és ő is ölelt, ölelt és mondta, hogy hiányzom:-) Nagyon jó érzés volt. Ja persze Budát rögtön agyonpuszilgatta.
Szerencsére ez az éjszaka már jobban telt, egyedül voltunk a szobában, és csak kb. 5X kellett felugranom betenni a cumit Buda szájába és aludt is tovább. Gyakorlatilag másnap délben már mehettünk haza, újra együtt volt a kis család. Ez hiányzott a legeslegjobban. Plusz november 1 volt és jött a hétvége, volt lehetőségünk újra töltekezni.
Persze Manga is taknyos lett és köhögött, hétfőn mentünk is a dokinénihez, aki megnyugtatott, hogy Buda jól van, még köhög, de ez már csak a nyoma a kruppnak, és Manga is ok, mehet szerdától bölcsibe.
Csütörtökön engedtem el bölcsibe Mangát.
Azért még vissza-vissza kacsint a krupp, mert csüti délutáni alváskor Buda ismét csúnyán kezdett köhögni, amolyan krupp jellegűen, csak enyhébben. Ki kellett hoznom a mi ágyunkba és kinyitni az erkélyajtót (brr hideg lett), hogy vissza tudjon aludni és elcsituljon a köhögés.
Budának a szemei szerdára gyulladtak be, olyannyira, hogy a sok váladéktól nem tudta kinyitni a szemét szegény. Kötőhártya gyulladás! Most 5 napig csepegtetni kell a szemébe az antibiotikumot.
Fogalmam sincs, hogy szedte össze, hisz Manga nem volt még akkor bölcsődében.
Az éjszakáink viszonylag nyugisak, párszor felsír Buda aztán visszaalszik, kis köhögés után.

A legdurvább, hogy mamóék is köhögnek, náthásak. Szépen nézünk ki...