Manga 2. születésnapocskája

Visszafelé kezdem a történetet, mert annyira fontos érzés történt ma hazafelé a dédéktől a z autóban. Manga köztudottan nem rajong az autózásért, legalábbis nem lehet ugrálni, mászkálni a kocsiban, így egy helyben ülve uncsi, hiába vetít a táj más-más képeket.
Általában eljön ama pillanat, mikor kezemet hátra követeli az Ő kis kezecskéjébe, mazsolázgatja, simizgetem. Ma is így történt, a különbség annyi volt, hogy a kis Buda a pocakomban beszállt a duóba és belülről megcsikizte a pocakomat a kis kezecskéjével:-)

A dédéknél:

Istvánék megleptek minket az évezred legzajosabb, legvillogóbb autójával, valami szörnyű és persze rövid zenét játszó autóval, ami forog is. Persze Manga azonnal!! megtanulta bekapcsolni...5 perc, ennyi elég volt kiakadni ettől a "játék"-tól. 3 elemmel működik, soha nem fog lemerülni szerintem...Ők hárman (István, és a két R) szét röhögték magukat...

Dédénél újra előjött a kedvenc, a torta égő gyertyával, amit el lehet fújni. És még egyszer, és még egyszer és még egyszer el lehet/kell fújni, mert ebben ez a legjobb- Mangán legalábbis ez tükröződik. Kézzel enni a torát na az is király:-)
Süti, csoki, ropi, ajeszok, labda/foci papóval, tömören történt.

Szűkebb családdal:

Tegnap volt a Nagy Nap. Én már 22-én nosztalgiáztam este, hisz a magzatburok két évvel ezelőtt este 23 óra körül repedt meg...Tegnap este kb. ugyanabban az időben, Buda hihetetlen mozgásokat produkált, picit az volt az érzésem, hogy megindulna, de még erősebb a burok, mint hogy megrepessze. Vicces lett volna, ha folytatja a sort, tehát Manga 22-én este kezdte el, és 23 hajnalban jött napvilágra, Ő pedig 23-án este kezdte volna el, és 24-én jött volna e világra. Mondjuk őszintén szólva március 4-re tippelek:-)

Na szóval tegnap előtt este már megérkezett Mika papa és ifjú barátnője Piri, hogy a szombati szülinapi közös családi együttlét és Manga szülinapi köszöntése méltón megtörténhessen. Jól sikerült, édes Manga úgy felpörgött estére, hogy majd széjjel pattant:-)
Mondjuk az is igaz, hogy a délelőttünkben megjelent egy stillfűrész, mely 40cm-mel megkurtította az ágyunk hosszát (hozzáteszem így lett a normál 2 m), bekerült a kiságy annak oldalához, ill. a gyerekszobába átkerült Manga ruhásszekrénye, így minden pöttyet változott. Alvás után megjöttek a mamóék, Dodó - aki hozta a maga sütötte delfines szigetes tortát. Mindenki farkaséhes volt már, hisz az átlagos ebédidő elmúltával kezdtük meg a lakomát, mamó husilevese, Mika papa tejszínes csirkéjét követte a fentebb említett torta - gyertyááááávaaal :-)
Aztán elkövettük az ajándékozást, ömlesztve, hogy szegény Mangának csak 1 perc öröm jutott egy ajeszra...karikor ezt azért jobban organizáltam...Minden esetre az ajeszdömpingből kitűnt a tanulóbicaj sikere :-)) Igaz még tanulni kell a használatát, de szerintem 1 hónap és rohanhatok a tesóval utána- legalább tutira lefogyok majd a cél 60-ig :-) Most le sem merem írni, mennyivel több vagyok (na jó még kettő az egyben vagyunk) ...
Estig ment a móka, Manga imádnivaló volt, játszott mindenkivel és minden ajesszel!! Szeretünk Manga, nagyon nagyon nagyon!!!