Köbö 5 napja Manga bojkotálja a déli alvást. Sír, kapaszkodik belém, ha kimegyek sír tovább, eddig odavettem magam mellé, de annak az lett a vége, hogy lefelezte az alvásidejét, és én se tudtam mozogni...
Ma úgy döntöttem, hogy visszaszoktaás lesz a kiságyba, tehát ebéd után csicsi, ha sír hagyom egy ideig, majd bemegyek, nyugtatás, kijövök. Sír, bemegyek, nyugtatás, kijövök és így tovább amíg el nem alszik. Na ebből az lett, hogy 1,5 órás masszív sírás után el kellett már mennem vezetni (kicsit megtépázott idegállapotban*), mama maradt vele, aki persze bement, ölbe vette és addig csitította, amíg el nem aludt rajta...
Én nem ez leszek holnap délben...de most már talán (ill. biztos) meg tudja különböztetni, hogy kinél-mit lehet, vagy lehet, hogy most jegyzi, szóvel ezért sem fog megesni a szívem...
A para csak az, hogy holnap este volna az első olyan eset, hogy mamáéknál alszik, mi nem leszünk ott.
Elképzelhető, hogy ezt érzi Manga, őszintén szólva nekem sem könnyű...nyilván ezt is érzi....
* hozzáteszem a teljesség kedvéért, hogy a szívem majd megszakad a sírása alatt + a vezetésen is meglátszott, egyszer a fék helyett a gázt nyomtam meg, továbbá a szélső tükörrel elütöttem egy műanyag jelzőbóját (:
Manga Nap-ló vagy Diary (Diaír:) - élmények az új élet kapcsán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése