Ma megállt a szívem. Később, olyan fél 6 felé mentem le Mangával a játszótérre a nagy hőségre való tekintettel. Zs kiskuckót Mangának projekten dolgozott addig. Szóval lementünk a játszótérre és fel kellett ültetnem a mérleghintára a Mangát, engem a másik felére utasított. Ilyen volt már, én hajtom a hintát. Ja azt tudni kell, hogy ez egy ilyen rugós jószág, tehát igazán nem billen ki a középpontjából, "csak" rugózni tud.
Hajtom a hintát, mérsékelten, és mit látok?? Manga feláll!!! Nem mertem mozdulni sem, nehogy kibillenjen, és a kis szaros aztán el is engedte a kapszkodást, csak úgy állt. Látszott, hogy befelé figyel, koncentrál, én meg alig kaptam levegőt (persze azért teszteltem, hogy mennyira stabil, rugóztam egy kicsit - én is lehetek pöttyet bátor-mégha majd be is szartam, hogy le ne essen ... :-) No ezt megcsinálta kétszer, mire fel mertem állni és odamentem mellé...
Nem tudtam mit is mondjak, őszintén szólva az lett volna a hiteles, ha mosolyogva megdicsérem, mert nagyon de nagyon dagadt a keblem, hogy mennyire ügyes, de hát ott van a felelősség és a veszélyérzet tanítása...Maradt annyi, hogy megöleltem, mondtam, hogy veszélyes de azért ügyes volt..Ennyi tellett:-)
Mire hazaértünk szinte kész lett a kuckó, van ajtaja, ablaka, tetője,csini ház-reméljük hamarosan belakja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése