Spanyolország

Megérkeztünk, vágytunk már haza, itt meg vágyunk oda vissza:-) pedig még csak pár órája vagyunk itthon.
Fejedelmi vendéglátást adtak S-ék, akkorákat vacsiztunk (úgy 23 óra tájban általában), hogy csak na. Nasi előételként, pölö olajbogyó, napraforgómag, keksz (fiúknak Mahou sör), aztán főétel és desszert. A főétel mindig ország spec. volt, így ettünk gaspachot (vagy hogy írják...), rákot, halat, salikat stb.
Reggel a frissen facsart narancslé alapozta meg a jó napunkat - itthon is lehetne így kezdeni, ha ugyanannyiba kerülne egy kiló nari, mint ott (kb. 200Ft)...Bár S-ék szerint a spanyol konyha az egyszerűsége miatt nem híres, ők azért kitettek magukért tényleg!!

Manga egy időre abbahagyta az "ana-ana-anázást", de mintha az utolsó napokban visszatért volna ismét:-)Kimondta, hogy hangya (valami ösztönszerűség lehet, hogy taposta is őket...), és amikor a madridi Állatkerbe mentünk, akkor a zsiráf, fóka, halak nyűgőzték le a legjobban - engem meg a delfin show, meg is könnyeztem a szerencsémet, h láthattam élőben delfineket.
Amúgy hihetetlen rugalmas csajszi Manga baba, utaztunk 2000 kilómétert repülővel, rá két napra még 420-at kocsival (kb. 4,5 órás út volt) majd visszaút ugyanennyi kocsival még 2 napra rá és alig hallottuk reklamálni. Nagyon nagyon jól bírta, büszke vagyok rá! Kicsit féltem az autóúttól, az itthoni tapasztalataink azt sejtették, hogy nem lesz egyszerű - ugyanis Manga nem az a gyerek (talán volt?) akit beteszel az autóba és alszik...sőt kiválóan tudja hirdetni, hogy nem akarja :-)) Most valahogy a spanyol meleg, meg a lazaság, pihenés rá is hatott, igazán szuperül alkalmazkodott. Hogy más ne is említsek, ott vannak az éjszakák. Este volt vagy fél 11 mire ágyba került, reggel fél 9-ig alvás - igaz, hajnalban rendszerint megébredt és akkor magunk közé vettük (mert amúgy szupi kis ágyat adtak kölcsibe S-ék). Na jó, olyan is volt párszor, hogy megébredt, mikor bementünk mi is aludni - de hát ennyi, ez azért belefér egy ilyen utazásba, nem?
A tenger pöttyet riszatotta a kis drágát, a morajlás, a hullámok ereje -nem csoda - de azért a kezünkbe bevittük egyszer. Amúgy a napernyő alatt töltötte az időt a Spongya bob-os S-éktől kapott homokzó szettel, meg kagylókkal, na ezt nagyon élvezte. Zs be is temette homokkal, csak a kis válla és feje látszott ki, imádta, nevetett:-)) Hozzáteszem, mi felnőttek leégtünk, őrá vigyztunk mint a hímes tojásra, ezért ő szépen lebarnult:-) Az én kreol bőrőm piros lett (legalábbis a hátamon), most már viszket nem fáj, jókora vedlés van kilátásban...
Ha már Valencia közelében tengrepartoztunk, nyílván bementünk oda is, röpke vizit kábított el minket, a város szélén elterülő modern tudományos, zenei és műveszti központ láttán. Calatrava tervezte - zseni - keressetek rá neten, mert tényleg érdemes látni képeket a helyről.
Manga elbűvölte a spanyolokat, az utcán, a buszon, a metrón mindenki csodálta, mosolyogtrak rá, ő meg boldogan dobálta a puszikat - minekutána még jobban beolvadtak az emberkék:-)
Az biztos, hogy a spanyolok nem közömbösek a gyerekek iránt, legyen az férfi, nő, idős vagy fiatal hihetetlenül nyitottak és beszédesek...Nem egyszer fordult elő, hogy beszéltek hozzánk, azok uztán is, hogy nyilvánvalóvá tettük egy kukkot sem beszélünk a nyelvükön...
Segovilla nem fért bele az időnkbe sajna (majd legközelebb), de Toledot bevállaltuk, és utólag mondhatom, hogy bántuk volna ha nem kóstolunk bele. A nehéz az volt, hogy babakocsi gyilkos az úttest (ami egyben a járda) a sikátorokban, és mivel dombon fekszik a város, a kocsik ezerrel hajtanak fel a szűk utcákon - ezért Mangát nem tehettük ki a babakocsiból, amit azért egy kis nyűgösséggel viszonzott - igaza volt, de még ezt sem csinálta durván. Jó természetű gyermekbaba ő :-))

Összességében elmondhatom, hogy szuper hetünk volt, amikor kellett hőség volt hűsítő széllel (tengerpart), amikor várost néztünk, kellemes 27-28 fok volt. Manga felvette a ritmust zökkenőmentesen így hibátlan volt minden de minden :-)