Visszajöttünk a Balatonról folyt.

Második hetünk csendesebb, meghittebb volt, hisz a nukleáris család rezgett "csak" együtt, tehát Zs, Manga és én. Ezen a héten az volt a legemlékzetesebb, amikor egy olyan csárdába mentünk ebédelni, ami 2 éve zárva :-) (persze a net erről nem írt.) Jó sokat kutyagoltunk fel a dombra, át a szőlősorokon (hozzáteszem kiváló időnk volt), gyönyörű panorámával telítődött szememen keresztül lelkem. Szóval csárda nyema, akkor hol eszünk merült fel a kérdés...Zs továbbvezetett minket Csopakra, ahol egy pompás gesztenyehűs vendéglőben fejedelmit ebédeltünk (Manga is, kaptam egy kis helységet az etetéséhez). A szinte egész napos túrát M néninél zártuk egy hideg szódával (én) és fröccsel (Zs) - meg azzal, hogy Mangababa megijedt M hangjától és sírni kezdett, pedig egész nap egy csöppet sem sírt (mondjuk miért tette volna, olyan szép napunk volt:-)

A harmadik 7 azzal indult, hogy anyu kivette a kezemből Mangát és csak a 7 végén adta vissza:-)))) Kis túlzással, de így volt. Sz. kutya nagyon izgi volt Mangának, a kutty ellenben halálosan féltékeny volt erre a kis csupasz lényre, aki se ugatni, se futkározni nem képes, mégis mindenki körbecsókolgatja:-))
Zs itt már nem volt velünk, a hét végére jött vissza, addig is dolgozott egy kicsit, 1 napot a Szigeten is:-)
Anyuékkal töltött idő a játékról szólt, hol kártya, hol társas - le is jegyzem a jövőbeli visszaemlékezéshez a társas történetét...
Catanozni szeretek, de nem volt meg a játék. Régóta, ámbár időszakosan tör elő a vágy, hogy legyen nekem is saját Catanom:-) ezt el is sóhajtottam anyuéknak. Édesanyám jó szívvel buzdított arra, hogy pattanjak bicajra apuval és tekerjünk el a füredi tecsóba, ott biztos van (mindezt eset fél 6 felé, mondván a 8-as fürdetésre visszaérünk a játékkal). Namármost Füred bicajjal az én tempóban 1 óra, és a bringa tudásom erősen háááááát mondjuk úgy bizonytalan. 3 bicaj közül választhattam: 1. Gepida, nem állítható az ülése, a lábam alig ért le, após kölcsönbe kapta, ez tehát kiesett; 2. Gepida, zsír új, hat számjegyes összegbe került a családnak, após kapta szülinapjára, az én bringa tudásommal ez is kiesett; 3. apum régi, férfi vázas csepel bringája, no váltó, kontra fék (aminek a féktávja 500 m :-) - ez lett az igazi:-)
Mit nekem váltó, az uri ficsuroknak való, kontra fékes váltó nélküli járgány, na az a valami, azzal kell körbetekerni a Balatont, az a vagány:-)
Megjegyzem Füred felé van egy hosszabb emelkedő - na ott serényen mantráztam magamnak, hogy: "zsírégetés, zsírégetés, zsírégetés" így jutottam el megállás nélkül a végéig :-)
Szóval egy órás tekerés után, nem volt a tecsóban a társas, ellenben kommunikatívra tekertem magam, így derítettem ki, hogy van egy játékbolt az üzletsoron. Berongyoltam és csak kerestem, keresetem de nem volt az alapjáték. Pulthoz odamegyek, mondom a srácnak, kell nekem az a játék, azé' tekertem 1 órát, kontrafékes bringán(!!!), szedje elő a pult alól, én fizetek és már itt sem vagyok. Azt mondta meglátja mit tehet, és elment a főnökasszonyért. "Elsírtam" újra vágyamat, és a remény került elő a pakliból, úgyanis a játék már úton volt a bolt felé, csak megakadt, de másnapra már beérkezni látszott. Na ott akadt ki a szemem, hogy én másnap is tekrjek be meg vissza????
Az a huncut kérdés csusszant ki a számon, hogy esetleg nem keresztezik-e útjaink egymást, tehát ha a játék a tanyához közel kerülne átadásra/átvételre az köztes megoldás lenne ("meg kisbabám van", támasztottam meg taktikus kérdésemet) és lám csodák csodája, egyik reggel átvehettem a játékot a főútig kellett csak kitekernem érte:-))))
És ha már meglett a társas, ki is használtuk, egy nap többször is játszottunk, hipp-hipp hurrá:-)