Megtörtént az első lepottyanás...

Mangababa úgy döntött éjszaka (kb. 2 óra tájban), hogy kaksizni fog, igen ám, de nem akaródzott jönni a dolog, nyüszörgésekig jutottunk. Édesapja, az éjszaka hőse, ringatta, csitítgatta, hátha Mackó bácsi kibrummog, de nem. Én az ágyban kómáztam, aludtam, már amennyire egy anya aludni tud a másik szobában nyöszörgő gyerek mellett.
Arra riadok meg, hogy puffanás hallatszik  - majd sírás - átpattanok a szobába és Mangapa ringatja, vigasztalja nagy bocsánatkérések közepette a keservesen síró kislányunkat.
Az történt, hogy a pelenkázón (nálunk ez csak egy méterrel van a föld felett, mert a dohányzóasztalra tettük a vízhatlan  3 oldalán zárt pelenkázót) hagyott Manga, addig rugkapált, míg az egyetlen nyitott végén le nem csusszant, mindezt a békésen bóbiskoló apa mellett...
A negatív oldalam üvölteni tudott volna, ütögetve az apuka karját, hogy hogy lehet ennyire felelőtlen, hiszen pont délután szóltam, hogy nagyokat rug már a gyermek, és le tudja magát fötörni a pelenkázóról, MEGMONDTAM neeeem !!!! stb.
De jól tudom, hogy ez nem megoldás, és nyilván Zs-t gyötörte a lelkiismeret furdalás, hogy az egyetlen szeme fénye ijedten puffant a szőnyegen, míg ő saját igényének hódolt (ami persze az emberi természet jelentős része, miszerint éjszaka alszunk:-)
Na szóval átöleltem őket és puszilgattam, Zs-t megnyugtattam, hogy gondolom milyen szörnyű lehet most neki, aztán szépen megnyugodtunk, elküldtem apukát aludni, én meg játszottam egy picit az akkor már vidáman gőgicsélő Mangával, majd megettem és alvás volt reggel 7-ig:-)
Aztán megint etettem egyet és még 9-ig húztuk a lóbőrt.

Ez nem igaz,hogy ismét vannak pöttyei a fejbőrén, pirosak, jó nem sok, de akkor is, mi a fenét ettem már megint???